Rudolf Nurejev, a huszadik század táncművészetének egyik legkimagaslóbb alakja. Az orosz táncos-koreográfus homoszexualitását nyíltan és a lehető legtermészetesebb módon vállalva lett világszerte ismertté: neve a tánc szinonimájává vált. 1993. január 6-án bekövetkezett halálával az egész modern civilizációt érte pótolhatatlan veszteség: Nurejev drámai harca az AIDS-szel, csodákra képes hangszerének, saját testének megrendítő pusztulása szerte a világon mély részvétet és aggodalmas figyelmet váltott ki. Halálának tizennegyedik évfordulóján azonban még mindig annyira keveset tudni róla, a tánc géniuszáról, mifelénk: annak ellenére, hogy utolsó színpadi szerepét már súlyosan megrendült egészségi állapotban, éppen Budapesten játszotta, a Cristoforo című, Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulójára született, Keveházi Gábor koreografálta Kolumbusz-előadásban, 1992-ben. E csendnek fontos oka lehetett Nurejev világszerte nagy meglepetést keltő diszszidálása: az 1961-ben, Párizsban vendégszereplő leningrádi Kirov Balett sztárjaként, óriási diplomáciai botrányt kavarva a hidegháborús hangulatban, egyszerűen nem szállt fel a társulatot hazaszállító repülőre a francia főváros Le Bourget repülőterén. A disszidáló világhíresség a szocialista blokkban elhallgatással büntettetett.